Olvasói Chat

A levél

                                                             
Kedves AC!

Mióta elmentél nagyon sok minden változott. Első soron sulit váltottam. Elég érdekes társaság, nem is találom köztük magam.. Elvesztem. Minenki 4-5ösével jár, wc-re is.. Úgy mint mi régen. Amikor még minden jó volt. De azóta mindenhova egyeül járok. Bennel is szakítottam. Nem ment már tovább. Elkezdett inni, cigizni, és lefogadom még drogozik is. Csak hogy bevágódjon. Ő lett a focicsapat kapitánya. Nem tetszik ez nekem. Egy bunkó fasz lett belőle, de szó se róla iszonyat dögös azóta is. Tudod azok az őrjítően barna szemek, amibe akkor is beleszerettem, és azok a göndör fürtök amibe régen olyan sokszor beletúrtam és te olyan sokszor összekócoltad, az is csak a múlté.. Elkezdte vasalni a haját. Tiszta buzi lett. De meg kell hagyni azért ad a külsejére, olyan kocka hasa és mellizma lett. Te attól helyben elájulnál. Olyan még sosem láttam. Elég vonzó, csak ne vasalná azt a cuki haját. El se hiszem hogy tuttam vele szakítani, hiányzik.. Csak tudod kösz ebből nem kérek..Ebből akivé vált. Egy tapló. Folyton bunkózott és lekezelt. Hagytam a fenébe. De mindegy is, nem akarok 1 hónap után is miatta sírni. Inkább mesélek anyáról. Tudod régen milyen jól megvoltunk. Folyton minden hova együtt mentünk, sütöttünk, főztunk, énekelgettünk, filmet néztünk.. Na látod ez is megváltozott. Egyre többet veszekszünk, mindenen kiakad. És én is hamar felkapom a vizet. Mi az most 16 évesen kezdek el csak  kamaszodni? Miért nem vagy itt velem ilyenkor? Amikor szükségem van rád. Miért kellett elmenned? Így egy részemtől is megváltam. Nagyon hiányzol!!!!! Apud  főnöke hova is küldte apukádat dolgozni? Van már házatok? Vagy szállodában laktok? Valamilyen part mellett vagytok? Küldj képeket!! Nagyon kíváncsi vagyok. Ott te jársz suliba? Nekem még 2 hetem van a suliból. Nagyon unom már. Vége lehetne igazán. Anyukám kedvéért elkezdtem még az utolsó hónapokban is hajtani.. Kitűnőt akar. Bár nem mondom, hogy rossz lenne. Szóval amint vége a sulinak és lehetőségem adódik megyek utánad. Három hónap áll a rendelkezésemre. Ha eltévedek -bár ez a te szokásod:)- akkor is van időm oda találni,csak mondd hova menjek! A többit lebeszélem apuékkal. Sok-sok puszi. 

Ezerszer ölel:

                                                         H♥

Változás

                                                                               2

 Mikor befejezte a napi teendőit és haza ért, rögtön bevetette az ágyat és evés, ivás nélkül lefeküdt aludni. Szinte ahogy lehunyta szemét el is aludt pár percre rá. Jó mélyen nagyokat sóhajtozva aludt. Anyja érdekesnek találta, mert általában úszás után még jobban feldobódik. Énekelget, játszik egy sort a kutyával, bekapcsolja a rádiót vagy CD-ről zenét tesz be, és leül a számítógép elé facebookozni, blogot vagy könyvet olvasni, így nem volt meglepő, hogy anyja félve nézte pár percig alvó lányát. Nagyon jól ismerte gyermeke minden vonását, mikor nyugodt és mikor izgatott, vagy fél valamitől. Most látta lányán hogy valamitől frusztrált.Sose látta még ilyennek.Mindig megvolt mindene, nem volt miért aggódnia. Rendes család. Apa, anya, testvérek, és házi kedvencek. Márkás ruhákban járhatott - mégis visszafogott ízlése volt - drága telefonja volt, és egy szép nagy házban lakott. Sokan használták rá a sznob kifejezést. De csakugyan sznob volt? Hisz alig voltak barátai. Aligha szóba álltak vele.Csak mert jó jegyei voltak, és a kitűnőre pályázott. Kiemelkedő volt. Ezt az anyja is tudta. Mindig is büszke volt a lányára. Rámosolygott, bár tudta, hogy nem látja gyereke, mert alszik ezért csókot adott a homlokára, majd kiment a szobából.

Vonatállomáson vagyok. Régi fekete vonat érkezik a peron felé. Szép lassan csordogál a várakozó emberek felé. Mintha 1800-as években lennénk. Minden nő régimódi fűzős ruhát viselt. A férfiak meg kalapot és sétaboton támaszkodtak. Legtöbbeknél nagy koffer volt, némelyeknél - akiken látszott hogy nem nemesi családból származik, csak egy kisebb, rongyos utazó táska volt. Ismerős volt a hely, de még is valahogy más. Konzervatív. Ez a legjobb szó rá. Minden sokkal díszesebb volt mint most, és tisztább. A padok is feketére festett fából voltak. Az emberek nem dobáltak szét szemetet, és cigi csikkeket. Egy-két öreg úr pipázott, de ők is csak a tömeg szélén. Teljes nyugalom ült a pályaudvaron. Csak a vonat hangja hívta fel az emberek figyelmét, mint az akváriumba dobott haltáp, mely körül hirtelen minden hal rajzani kezd. Úgy kezdtek az emberek is szedelőzködni, és a vagonok felé igyekeztek. A vonat egyre csak közeledett, lassan-lassan aztán még lassabban, majd csikorgó hangon megállt. Az emberek csak özönlöttek ki a vagonokból, de a szemem csak egyetlen személyen állapodott meg. Ez a srác az. Aki elütött, Ő az. Hirtelen kétszer akkorát vert a szívem és elindultam felé. De ekkor  az emberek mintha köddé váltak volna. A vonat  szép lassan elcsordogált a peron mellől, és egy nagyot dudált visító hangon.

- Kicsim! Ébresztő. Jól elaludtál. - csak álmodta? Teljesen életszerű álom volt. Az emberek, Ő, és a vonat sipítoló dudája. Vagy csak a teafőző lett volna?
- Hány óra van? - eszmélt fel.
- Már fél 11. hoztam neked egy bögre jó meleg teát.
- Köszi anya.
- De mesélj. Mi történt tegnap? Nagyon kimerült voltál.
- Ne már anya. Most nem akarok erről beszélni, olyan közeli élmény. Jóformán még mindig sokk alatt vagyok. - És gyorsan a fejére húzta a takarót, nehogy anyja tudjon valamit kérdezni. - Menj ki anya! Kérlek!
- Rendben, rendben. De délután alapos beszámolót kérek a tegnapról! Nem nézel ki jól! - mondta kedves, de ellentmondást nem tűrő hangon.
- Na persze.. jó részletesen. Még mit nem.

K.N.!
"Nem szeretem anyámmal megbeszélni a dolgaimat. Teljesen más világot élünk most már. Talán még két hete is az ő aranyos kislánya voltam. De most már akár ebben az 1-2 hétben megváltoztam. Mostanában inkább osztom meg a titkaimat a naplómmal. Amit természetesen jó mélyre eldugom a szekrényem harmadik fiókjába. Ott aztán senki nem találja meg. "

Napló írás után levelet írt rég nem látott barátnőjének - egyetlen barátnőjének - , aki kiköltözött külföldre.

Naplóbejegyzés

                                                                        1 - Tréning

K. N.!
"Tréning. Egész jól sikerült. Nem is fáradtam ki annyira. Őszintén szólva nem volt kedvem edzeni, ezért inkább valami egyszerűbb feladatot választottam, amit szeretek is. Gyors tempómból vissza véve most a szokásos 2 órás kemény futás helyett csak  kocogtam, és utána levezetésnek úszás. A kertvárosból indultam épp naplementekor a park felé vetve az irányt. Szeretek parkban, erdőben futni. Szeretem a fák által nyújtott tiszta levegőt, megnyugtató suhogását. Leérni a házunktól a parkig 10-15 perc, és el kell haladnom főutak, házak, lakótelepek, játszóterek mellett, és csak utána lyukadok ki a 'nagy kereszteződésnél'-minenki így hívja.. 5 év alatt 3 baleset történt ebben a kereszteződésben. Ma a hoszabb utat választottam, mert elég nagy volt bennem a feszültség. A Uszály köznél jártam, ahol városunk egyik legnagyobb és legszebb játszótere van. Én is nagyon sokat jártam ki ide édesanyámmal és öcsémmel, Imivel. Mind a ketten nagyon szerettük ezt a játszóteret, hétvégenként még most is kéri néha, hogy menjek ki vele. Látva a sok kisgyereket lányokat, fiúkat, eszembe jutott ahogy egykor még mi öcsémmel is itt játszottunk. Azóta már bő 10 év telt el, és már az akkor kis cserjékből nagy bokrok lettek. Nem tudom mennyi ideje, de kb fél órája futottam, mikor oda jött hozzám egy kisfiú.

- Néni! Kigurult a labdánk az útra, és anyukám megtiltotta, hogy lelépjek a járdáról. Vissza tetszik nekünk hozni? -mögötte egy nagy barna boci szemű kislány  állt könnyeivel küszkövdve. Fogtam magam és elindultam a nagy kereszteződés felé, amerre a jól ismert piros pöttyös labda gurult.-Sokáig nem is értettem, sőt még most se értem anyámmal együtt miért egy kereszteződés tövébe csináltak játszóteret.-Szokásomhoz híven szét se nézve léptem nagy lendülettel az úttestre. Aztán már csak két fényszóróval találtam szemben magam. Teljes extázisba estem. Azt se tudtam hol áll a fejem. Egyik pillanatban még kocogok, a másikban meg már a földön fekszek és csak az autók dudáját és a kiáltozó embereket hallottam. "Úr Isten, láttátok ezt?" " Mi történhetett?" "Megsérült valaki?" ordítozták sorban. Látni nem láttam semmit. Csak nagy fekete sötétség. Mint a galaxis - vagy mint néhány osztálytársam feje belülről. De miért nem látok? Mi történt? Megvakultam? Én még nem hallottam olyat, hogy valaki megvakult volna, mert neki ütközött egy rozoga autó. De akkor mégis miért nem látok semmit? Egyre jobban kezdtem pánikba esni, még a könnyem is kicsordult, amikor hirtelen hallani véltem egy bájos, lágy hangot.
- Hé! Jól vagy? Bocs, nem vettelek észre, hirtelen ugrottál ki az útra.
- Ne-nem látok. -dadogtam
- Nyugi kislány! - nevette el magát. - Nyisd ki a szemed!
És csak ekkor döbbentem rá, hogy még mindig csukott szemmel, össze gubózódva fetrenghetek az aszfalt közepén. Szép lassan kinyitottam a szemeimet, de rosszul láttam, homályosan, és bántotta szememet a hirtelen nagy világosság, úgyhogy inkább még vissza csuktam pár másodpercre. Kezemet szemellenzőnek használva tettem a homlokom elé, és próbáltam feltápászkodni több-kevesebb sikerrel. Inkább kevesebbel, mert azzal a lendülettel, ahogy felálltam estem is vissza a földre.
- Na várj majd segítek. - szólt oda a kellemesen nyugtató hang.
- Te már épp eleget segítettél. - ordítottam neki még csak rá se nézve. Majd nem törődve a lány megjegyzésével oda fordult a megrémült gyerekekhez. -Tiétek ez a labda?
- Igen.. a mi.. hibánk.. A néni ezért szaladt ki az útra.. - a srác nyugtatóan megsimította a gyerekek vállát, azt követően a lány mellé gugolt.- Na ne már. Fel sem tudsz állni.
- Majd megoldom.
- Na Néni, ne legyél már ilyen..- gúnyolódott. -Legalább hagy vigyelek el orvoshoz. Lehet lett valami bajod?! - kérdezte empatikusan
- Nem nincs. Hagyjál már. Boldogulok - aztán most már kicsit biztosabban felálltam. Ekkor vettem észre, hogy egy kisebb falunyi ember gyűlt oda körénk. Ennyire nagy látványosság lennék? - szálltam el magamtól - vagy csak a srácnak van ilyen vonzó ereje. Tényleg hol a srác?- a hangjából ítélve az volt. De hova lett?
- Gyere! Itt van nem messze az orvosi, elviszlek - ajánlotta.
- Már miért mennék én orvoshoz? Tökéletesen megvagyok. Semmi fejfájás, semmi vérveszteség, semmi szédülés - hazudtam és ekkor először néztem rá. Most már értem mit keres itt ennyi ember. Hihetetlenül jól néz ki. Rikítóan kék szem, sötét barna,csaknem fekete rövid haj - ami mellesleg sokkal jobban bejön mint a Justin Bieber utánzatú bilihaj. Miért nem lehet valakinek egyéni stílusa? Miért kell utánozni egy kis"poppsztárt"? Szóval ő tökéletesen illett a férfi ideálomhoz.
- Biztos minden rendben? Egész nagyra kigűvedt a szemed - gúnyolódott.
- Biztos! - csaptam oda a vállára egy jó nagyot. - És ha nem haragszol mennék.
- Ó! Hát én ugyan nem haragszok. Máskor jobban oda kellene figyelned. - mondta még gúnyosabban. Ha létezik ennél gúnyosabb. -  Gondolom még összefutunk. Csáó!
- Cső! - vágtam rá.
 Nem akartam leállni a mai tréning terveimmel, ezért jobbnak láttam, ha haza felé is futok. Összesen egy órát vett igénybe ez a kis kocogás a jelenettel a város közepén. Inkább nem is gondoltam arra - se a srácra, se másra. Tőle csak kaotikus káosz uralkodna a fejemben. Még csak a nevét sem tudom. Bár lehet annyival be kellene telnem, hogy majdnem átgázolt rajtam.. Szóval srác törölve.
Gyorsan össze pakoltam az úszásos cuccomat, és elindultam az uszodába. Az oda vezető úton semmi érdekes nem történt se az uszodában. Átöltöztem az úszódresszembe, felvettem az úszósapkát és a szemüveget. Úsztam pár hosszt, de hamar abba is hagytam, mert eléggé kimerült voltam. Az úszómester inkább haza küldött, valószínűleg látta, hogy nem vagyok formában. Örültem, hogy nem kell itt szenvednem másfél órán keresztül - mert bizonyára most kín szenvedés lett volna, ahhoz képest, hogy imádok úszni - és szépen lassan elindultam az öltözőbe.  A hajam szokás szerintem 30-40 perc alatt száradt meg - úgy ahogy - és még lassabb tempóban indultam hazafelé. Áldottam az eget, hogy anyám otthon volt mikor haza értem, mert így nem nekem kellett foglalkoznom az állatokkal, és rögtön le tudtam feküdni aludni."

Változás

                                                                                         1
Ismerős idegen

 Előző napja fárasztó volt, így reggel is nehézkesen kászálódott ki az ágyból. 6.00-át jelzett az órája őrjítően idegesítő hangon csipogva. Lehető leghamarabb lenyomta -"Csak még öt percet." - gondolta. Majd 10 perc elteltével fogta, ledobta magáról a takarót, és célba vette a fürdőszobát. Tükörbe nézve meg sem ismerte magát. "Egy ismerős idegen." Karikás szempár, arcán pattanások, kiszáradt ajkak, beesett arc, Sokaknak ez a megszokott, de neki reggelente kisimult, hibátlan szokott lenni a bőre. De ma nem így volt. Csapzott haj - ami nem volt meglepő egy ilyen éjszaka után - és álmatlanság jelei. És nem szex miatt volt álmatlan éjszakája. Az erőn feletti dühtől.
Mostantól minden megváltozna? Vagy az év végi kimerültség miatt? Ezt talán még Ő sem tudja. Csak azt az egyet tudta, hogy dühös volt. Hihetetlenül dühös. Ez ritka. Ő nyugodt természetű alapvetően, sok ideig tűr-tűr. De most nem. Nem tűr, nem tűrhet tovább. Elég volt. Most már a sarkára kell állnia. Már nem kisgyerek, tengerkék szemmel szőke fürtökkel, akivel bárki bármit megtehet. NEM! Ennek vége. Kiáll az igazáért, nem hagyja magát elnyomni. Ami már az anyjának sem tetszik, hisz így már nem tudja befolyásolni. Melyik percben mosson fogat, menjen játszani, kezet mosni, és esetleg wc-re (amit régen Wiliam Closet-nek hívott). Ezek az idők elmúltak már. Mikor felocsúdott a hosszas gondolatmenetből már 6.30 volt. Ideje volt kaját csinálnia távollétére, meg üdítőt töltenie - ami legtöbbször víz volt, mert nem talált otthon semmi ihatót - és elindulni a buszhoz. Szokásához híven megint túl későn indult el.
(Mindig mindent  túl későn..) Sietnie kellett, talán még kocogott is. Az út egyik felében olvasott, de nem bírta sokáig. Egyszerűen nem bírt koncentrálni. Gondolatai teljesen másfelé kalandoztak.
 A napja nagyjából jól sikerült. A suliban kapott néhány jó jegyet. Amin őszintén meglepődött. Mostanában nem volt teljesen elemében. A minden napos elalvás, a kondíciója javítása, és még a különféle tantárgyakra is készülni kimerítő volt. De minden magától telhetőt megtett. Szabad idejében inkább olvasott, mint ordítozással, szaladgálással, a barátaival töltötte volna a szüneteket. Ha egyáltalán voltak barátai. Csendes, visszahúzódó egyéniség volt. Szerette a romantikus regényeket, de most inkább egy teljesen más műfajt választott, krimit. Még csak tegnap kezdte, de már is a felénél tart. Aznap senkivel sem állt szóba csak a könyvét bújta. A haza fele útja is ilyképpen zajlott. Az út 25 perc volt így még zene hallgatásra is volt ideje, miközben a kietlen tájat pásztázta. Erős késztetést érzett arra, hogy egyik megállónál leszáll és csak sétál a meleg nyári szellőben. De számításait keresztezte a tréning. " Ha jól akarsz kinézni a szezonra, nincs semmi lézengés. Vár az edzésterv."